Alternativ Energia www.alternativenergia.hu
Kapcsolódó cikkek
Egy új expedíció során távirányítású tengeralattjáróval megtalálták a Nagy-korallzátony eddigi legmélyebben található koralljait.
A közönséges Acropora korall 125 méterrel az óceáni felszín alatt él, amely a kutatás vezetője, Pim Bongaerts szerint rendkívülinek számít, írja a hirado.hu. A csapat korábban 60 méteres mélységben látott ilyen korallokat a zátonyon. A korallzátonyok polipkolóniákból állnak, melyek kőzetszerű külső vázat választanak ki. A polipok szimbiotikus kapcsolatban állnak olyan algákkal, melyek tápanyagokkal látják el őket a fotoszintézis segítségével. Mivel a folyamat fényt követel meg, a korallzátonyok tiszta, relatíve sekély vízben virágzanak. „A felfedezés azt mutatja, hogy a Nagy-korallzátonyon vannak olyan korallközösségek, melyek figyelemre méltóan nagyobb mélységekben élnek, mint amit valaha elképzeltünk” – mondja a kutató.
A 125 méteres mélység meglepő a zátony esetén, ahol a búvárok 30 méterig találnak csodálatos korallokat. Azonban ismeretes, hogy korallok ennél nagyobb mélységben is megtalálhatóak. A Mexikói-öbölben a kutatók 799 méteren bukkantak rá a Lophelia pertusa korallfajra, melynek nincs szüksége napfényre az életben maradáshoz. Puerto Ricóban a fénytől függő korallok 150 méteres mélységben is megélnek. A Nagy-korallzátony északi részénél, a külső szélen elterülő Ribbon-zátonyoknál a kutatók szokatlanul nyugodt vizeket találtak, és el tudták indítani a robot tengeralattjárót a kontinentális talapzat széléről, ahol az óceáni fenék több tíz métert esik. A csapat egy igen értékes korallmintát hozott fel a tengerszintre. A korall Acropora volt, azon faj, mely a világ zátonyainak nagy részét alkotja. Az ilyen korallok általában 100 méteren eltűnnek a Nagy-korallzátonyon, és a nem fényfüggő szivacsok és szarukorallok váltják fel őket. „Eme felfedezések azt mutatják, milyen keveset is tudunk a zátonyról és mennyi minden vár még felfedezésre – mondja Bongaerts. – Mindez számos kérdést vet fel, de most már rendelkezésre állnak minták, melyeket közelebbről megvizsgálhatunk és számíthatunk arra, hogy eredményeink sokkal többet feltárnak abból, mi is zajlik odalenn, mely lehetővé teszi a zátonykorallok túlélését ilyen szélsőséges mélységekben.” A Nagy-korallzátony a Proceedings of the National Academy of Sciences folyóiratban októberben megjelent egyik tanulmány szerint hanyatlik, fele az utóbbi 27 évben eltűnt. Ennek egyik oka a klímaváltozás, mely emeli az óceánok hőmérsékletét. A másik károkozó a töviskoronás tengericsillag, amely elfogyasztja a korallt. A csillagpopuláció jelentősen felduzzadt a mezőgazdasági túlfolyásokból származó tápanyagoknak köszönhetően.
