Zavargások robbantak ki számos országban, mert a nagy nemzetközi szolgáltatók kiszipolyozzák a harmadik világ vízkészletét. Az ENSZ múlt heti riói fenntarthatófejlődés-konferenciáján kiemelten foglalkoztak a vízhez jutás problémájával, de megkerülték a nemzetközi monopóliumok bírálatát.
A Föld vízkészletéről szóló jelentések evidenciának veszik, hogy a megfelelő mennyiségű lelőhellyel rendelkező országok lakossága hozzájut a vízhez, írja a hetivalasz.hu. Az egymás után sorjázó konferenciák elkerülik annak a problémának a taglalását, hogy az elmaradott országok vízbázisa és a fogyasztók közé hány közvetítő cég ékelődik: ezek, óriási hasznot húzva, kereskedelmi árucikké degradálják az ivóvizet, melyet mindenkinek meg kell vennie. Bolíviában a ’90-es években vízellátási problémák jelentkeztek. Cochabamba tartományban a Bechtel amerikai cég azt ígérte, hogy beköti a vízhálózatba az addig ellátatlan területeket. Ennek mindenki örült, annak már kevésbé, hogy a víz ára 50-100 százalékkal nőtt. Egy átlagos háztartás korábban négy dollárt fizetett havonta a vízért – a Bechtel beavatkozása után majdnem hetet, ami több mint 60 százalékos növekedés, köbméterenként 2,5 dolláros áron számolva. A Bechtel Bolíviában azzal érvelt, hogy az infrastruktúra korszerűsítése, illetve a szükséges új beruházások teszik elkerülhetetlenné a költségek áthárítását. Aki pedig nem tudott fizetni, azt lekötötték a hálózatról. A vízhiány felkeléshez vezetett, így a Bechtel távozni kényszerült a térségből, vízellátási káoszt hagyva maga után.