Alternativ Energia www.alternativenergia.hu
Kapcsolódó cikkek
1979-ben – Romány Pál magyar mezőgazdasági miniszter javaslatára – az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezete (FAO) határozatot hozott az Élelmezési Világnap évenkénti megtartásáról, melynek dátumául október 16-át, a FAO létrehozásának napját jelölték ki.
Ha pusztán a számokra koncentrálunk, az 1979-es 853 millióhoz képest jelenleg közel egymilliárd ember éhezik, így a kérdés napjainkban aktuálisabb, mint valaha, még akkor is, ha figyelembe vesszük, hogy az eltelt 33 év alatt közel 3 milliárd fővel nőtt Földünk lakossága. A Kitekintő két részes cikksorozata megkísérli körüljárni a témát, az első részben megismerkedhet az élelmiszerválsággal kapcsolatos legfontosabb tudnivalókkal, történelmi kontextusba helyezve azokat. Az élelmezési ügyekkel foglalkozó szakemberek az éhínségnek két változatát különítik el. Abban az esetben, amikor az érintett személy annyi táplálékhoz jut ugyan, hogy ne kerüljön közvetlen életveszélybe, de a táplálkozása szegényes, sok esetben egyoldalú, és a bevitt táplálék nem tartalmaz elegendő tápanyagot a szervezet egészséges működéséhez, minőségi éhezésről beszélünk. Közvetlen életveszélyt önmagában ugyan nem okoz, de az alultápláltság képtelen megfelelő életminőséget biztosítani, csökkenti a szervezet ellenálló képességét a különböző fertőzésekkel szemben, a gyerekek esetében pedig maradandó testi elváltozásokat, fejlődési rendellenességeket eredményez. A minőségi éhezés globális problémának tekinthető, hiszen még a leggazdagabb régiókban is vannak a társadalomnak olyan elemei, akik önerőből képtelenek biztosítani a megfelelő táplálékot maguk és a családjuk számára.
Az előzőnél földrajzi értelemben szűkebb területet érint, de közvetlen életveszélyt okoz a mennyiségi éhezés. A minőségivel ellentétben a mennyiségi szempontból éhező személy által elfogyasztott táplálék nem fedezi a szervezet működésének napi szükségleteit, így hosszabb-rövidebb időn belül az illető halálát okozza. Habár a tartós éhezést a felnőtt szervezet sem képes a végtelenségig elviselni, a gyermekek még inkább veszélyeztetettek. A mennyiségi szempontból éhezők aránya elsősorban Afrika és Ázsia egyes térségeiben nagyon magas, a legsúlyosabban érintett terület pedig az Afrika szarvának nevezett régió. Jelenleg naponta kb. 24.000 ember – legtöbbjük gyermek – veszti életét az éhezés következtében, ami percenként átlagosan 16 személyt jelent!
Az élelmezési problémák jellemzői régen…
Mivel a táplálék beszerzését és előállítását alapvetően meghatározzák az éghajlati és időjárási viszonyok, az éhínség a kezdetektől fogva végigkíséri az emberiség történetét. Nem véletlen, hogy az első szilárd államalakulatok megjelenését a termelés és az elosztás központi megszervezése tette lehetővé, elég csak a zikkuratokra, a lépcsőzetes szerkezetű mezopotámiai toronytemplomokra gondolni, amelyek a vallási funkciókon túl a környező területeken megtermelt élelmiszer begyűjtésében és annak szétosztásában is fontos szerepet játszottak. Az élelmiszertermelés milyensége azonban nem csupán az államok születésére, hanem azok széthullására is jelentős hatást gyakorolt, a legnagyobb birodalmak bukását legtöbb esetben a termelékenységgel kapcsolatban álló folyamatok idézték és/vagy segítették elő. A kezdetleges közlekedési és szállítási lehetőségek miatt az egyes földrajzi régiók az élelmiszerek romlékonyságának köszönhetően mezőgazdaságilag szinte önellátóak voltak, és csupán korlátozott számú népesség ellátására voltak képesek, ráadásul e tekintetben igen nagy különbségek voltak megfigyelhetők az egyes területek között. A szélsőséges időjárásból fakadó rossz termés ezért elsősorban regionálisan éreztette hatását, és globális viszonylatban a népességszám tekintetében stagnálás vagy szerény mértékű növekedés volt megfigyelhető évezredeken keresztül.
A történelemtudományban sokáig ipari forradalomnak, manapság azonban már inkább ipari fellendülésnek nevezett időszak az élelmiszertermelésre is jelentős hatást gyakorolt, és a fentebb említett területeken gyökeres változásokat idézett elő. A gőzgép, majd később a benzinmotor feltalálása és elterjedése mind a termelés, mind pedig a szállítás szempontjából korábban elképzelhetetlen lehetőségeket tartogatott: előbbi tekintetében a mezőgazdasági munkák gépesítése egyrészt drasztikusan megemelte a terméshozamokat, másrészt pedig jelentős mennyiségű munkaerőt szabadított fel, utóbbi esetében pedig a szállítási lehetőségek kiszélesedése és a szállítás időtartamának fokozatos csökkenése lehetővé tette a megtermelt felesleg értékesítését a termelés helyétől viszonylag nagy távolságokban is. Ezen folyamatok hatását a 20. század során nagymértékben felerősítették a vegyipar területén (műtrágya használata; növényvédőszerek kifejlesztése), a nagyobb terméshozamú növényfajták nemesítésében és elterjesztésében, az élelmiszerek tartósításában és nem utolsó sorban az egészségügyi ellátás javításában elért eredmények, megteremtve ezáltal egy korábban elképzelhetetlen mértékű népességrobbanás alapjait.
A tejes cikk itt olvasható.
