Alternativ Energia www.alternativenergia.hu
Kapcsolódó cikkek
Sokan tartanak otthon a kertben kis kerti tavat náddal, gyékénnyel körbeültetve, különböző színekben pompázó aranyhalakkal vagy koikkal betelepítve.
Ilyenkor, télen bizony nem egyszerű megoldani, hogy halak oxigénhez jussanak, hiszen a nagy hideg miatt a tó felülete befagyhat. Mit tehetünk, hogy ez ne következzen be?
Ha a kerti tó elég mély (legkevesebb egy méteres), akkor biztosak lehetünk abban, hogy nem fagy be teljesen, tehát a halakat a tóban is átteleltethetjük. Ellenkező esetben finom hálóval ki kell fogni a kedvenceket, és ha módunkban áll, a lakásban akváriumban vagy egy nagyobb vízgyűjtő hordóban érdemes elhelyezni őket. A víznek 4-8 fok közöttinek kell lennie, semmiképpen sem magasabbnak. Természetesen a halaknak mindenképpen szükségük van megfelelő mennyiségű oxigénre, amelyet a kereskedelmi forgalomban is kapható levegőztetővel oldhatunk meg.
Ha a halak a tóban telelnek át, mindenképpen gondoskodni kell arról, hogy egybefüggő jégpáncél ne alakulhasson ki, különben megfulladnak. A motorral vagy szivattyúval működtetett kis vízesés segít jégmentesen tartani a tófelszínt. Az összefüggő, lék nélküli jégtakaró ugyanis megakadályozza, hogy a szerves anyagok bomlásából származó gázok (metán, kénhidrogén) eltávozzanak a medencéből, ami könnyen megmérgezheti a halakat. Legalább egy kis részt tehát jégmentesen kell tartanunk. A szűrőt azonban semmiképpen sem szabad a tó aljára, a mélyebb rétegekbe helyezni, mert az általa keltett áramlás összekeveri az alul található „melegebb” vizet a tó más részein lévő hidegebb vízzel. Ha a felszín alatt körülbelül 30 centiméterre helyezzük el a porlasztófejet, akkor viszonylag könnyen jégmentessé tudjuk tenni a kis tavat.
Tartós léket tudunk kialakítani, ha speciális fűtőszálat használunk. Ez tulajdonképpen egy fémrúd, amelyet a hálózatra kell kötni. Nyaki részén hungarocell gallér van, amely a szálat függőlegesen rögzíti a tó vizében. Ha folyamatosan bekapcsolva tartjuk, akkor a fűtőszál teljesítményétől függően 0,5-1 méter átmérőjű körben a víz nem fog befagyni. Arra azonban vigyázzunk, hogy mielőtt kivesszük a fűtőszálat a vízből, mindenképpen húzzuk ki a hálózatból, ellenkező esetben megégethetjük magunkat.
Ha minden igyekezetünk ellenére teljesen befagyna a tó, akkor kíméletes módszerekkel nyissunk rajta léket – például fúrással vagy forró víz segítségével. Megoldás lehet, ha egy teáskannában vizet forralunk, majd azt rárakjuk a befagyott vízfelszínre: alatta el fog olvadni a jég. Ügyeljünk azonban arra, hogy a kanna ne essen bele a tóba, esetleg leforrázva a halakat!
Semmi esetre sem szabad a jégréteget feltörni, ugyanis a halak a feltörés során keletkező hullámok hatására súlyosan megsérülhetnek.
A víz oxigéntartalma annál nagyobb, minél hidegebb a víz. Az állatok alacsonyabb hőmérsékleten erősen csökkentik anyagcseréjüket, így oxigénfogyasztásuk is kisebb a nyári időszakénál. Etetésre ilyenkor már egyáltalán nincs szükség. A lelassult anyagcseréjű állatok az evést beszüntetik, a feleslegesen adagolt és el nem fogyasztott haleleség bomlásnak indul, tovább szennyezve a tó vizét.
A jégen kialakuló vastagabb hótakaró kitűnően megvédi a halakat a túlzott lehűléstől. Kisebb tavak befedhetők deszkával vagy furnérlemezzel is. A lemez tetejére terítsünk polietilén fóliát, esetleg kész vázszerkezetű kis fóliasátorral is próbálkozhatunk. A fóliára rakódott havat minden esetben el kell távolítani, nehogy a hó súlya alatt a fólia beszakadjon. A takarást kora tavasszal kell eltávolítani.
Amennyiben a fent leírtakat betartjuk, úgy halaink és növényeink gond nélkül átvészelik a zord és hideg hónapokat, tavasszal pedig újra gyönyörködhetünk bennük.