A tibeti ősorrszarvú 3,6 millió éves fosszíliái a jégkorszaki óriások eredetéről lebbentik fel a fátylat; az amerikai és kínai kutatók felfedezéséről a Science pénteki számában jelent meg tanulmány.
A Los Angeles-i Természettudományi Múzeum és a Kínai Tudományos Akadémia paleontológiai és paleoantropológiai kutatóintézetének tudósai 2007-ben fedezték fel a Tibeti-fennsík délnyugati részén, a Himalája lábánál a gyapjas orrszarvúak korábban ismeretlen fajának fosszíliáit – egy teljes koponyát, valamint egy alsó állkapcsát. A Coelodonta tibetiana 3,6 millió évvel ezelőtt, a pliocén kor középső időszakában élt a hideg és havas Tibeti-fennsíkon, amikor bolygónk jelentős részén enyhe volt az éghajlat. Mint az amerikai és kínai geológusok és paleontológusok a tanulmányban kiemelik, az ősorrszarvú sokkal korábban alkalmazkodott a jégkorszaki viszonyokhoz, mint az valójában beköszöntött 2,6 millió évvel ezelőtt. A Coelodonta tibetiana lapos szarva segítségével ugyanis képes volt kiásni a hó alól az élelmet. Amikor az éghajlat hidegebbre fordult, az orrszarvúak leereszkedtek a Tibeti-fennsíkról, majd fokozatosan elterjedtek Ázsia és Európa északi részén. A kutatócsoport az ősorrszarvú maradványain kívül a háromujjú ló, a Hipparion, az áljuh (Pseudois), a tibeti antilop vagy csiru (Pantholops hodgsonii), a hópárduc (Uncia uncia), a borz (Meles meles), valamint 23 egyéb emlős fosszíliáit fedezték fel.
A leletek új megvilágításba helyezik a jégkorszaki nagytestű emlősök, az úgynevezett megafauna evolúcióját. Az eddigi feltételezések szerint a gyapjas mamut, a kardfogú tigrisfélék, az óriáslajhárok, az orrszarvúak hazája vagy a sarkköri tundra, vagy a hideg éghajlatú sztyeppe lehetett. A himalájai fosszíliák viszont egy harmadik alternatívát kínálnak – eszerint a Tibeti-fennsík hideg telei tették lehetővé a megafauna kifejlődését, amelyek képviselői idejekorán megtanultak alkalmazkodni az eljövendő jégkorszakhoz. “Az olyan hideg éghajlatú helyeken, mint amilyen Tibet, az Északi-sarkkörön túli terület, valamint az Antarktisz, még sok meglepetés várja az őslénykutatókat” – fogalmazott Xiaoming Wang, a Los Angeles-i Természettudományi Múzeum paleontológusa.