Szeged – Az épülő SZTE Mérnöki Kar építkezésén jártunk, ahol bemutatták, hogyan készül a geotermikus energiát használó hőszivattyús rendszer. Ingyenhő – mindenkinek.
– Száz méter mélyre fúrunk, 40 milliméter átmérőjű szondákat helyezünk el a földben – mondta a delmagyar.hu-nak Kucsera Sándor, a Natur Energy Kft. ügyvezető igazgatója. – Száz méter mélyen már 10 bar a nyomás, ezért amikor szétnyitják a fúrószárakat a kilövellő iszap mindent beterít – magyarázta az ügyvezető igazgató, mitől áll a sár mindenfelé.
A Dél-Alföld kiváló hely a geotermikus energia kihasználására, nincs kemény kőzet. Így lényegesen olcsóbban lehet kialakítani ezt a környezetbarát és gyorsan megtérülő hűtés-fűtési rendszert. Megtudtuk: méterenként 60 watt energianyereséggel számolnak a tervezők, 100 méterre vetítve ez 6 kilowatt.
A Szegedi Tudományegyetem (SZTE) Mérnöki Kar új épületének energiaigénye 85 kilowatt lesz, 24 darab 6 kilowattos szonda fogja a megfelelő energiamennyiséget biztosítani. A hőátadásról elmondták, a szegedi talajvizes közeg tökéletes, ugyanis a mélyben áramló talajvíz jól vezeti a hőt. Továbbá gyorsan regenerálja a talajt: a fűtés ugyanis energiát von el a talajból, a hűtés pedig melegíti. Ezért sem lehet a föld hőre épülő fűtési rendszereket, hőszivattyúkat a nap 24 órájában folyamatosan üzemeltetni – regenerálódás nélkül nem tudna működni a rendszer. Naponta 10-12 órás üzemre tervezték a hőszivattyút, egy-két órás folyamatos használat mellett.
Passzív hűtésnél, 15-18 fokos anyagot keringet a hőszivattyú a rendszerben, ha megfelelő hő leadó paneleket telepítenek az épületbe – falfűtés, felületfűtés, légbefúvás – akkor a kívánt hőmérsékletre tudják hűteni az épületet. Ez biztosítja, hogy gazdaságosan lehet az új épületet üzemeltetni. A csövekben fagyálló kering, ugyanis a hőszivattyús rendszerek a nulla, plusz kettő fokos bejövő közeggel is tökéletesen működnek. Ennél a hőmérsékletnél a víz fagyveszély miatt nem alkalmazható, mint szállító anyag, ugyanis visszatáplálásnál mínusz 3-5 fokra csökken a hűtő-fűtő közeg hőmérséklete.
A szondákat 5 méteres távolságban, 2 sorban helyezik el, a sorok 10 méterre lesznek egymástól. A talaj minden „rezdülését” további szondákkal figyelik, melyeket 25, 50 és 75 méter mélyre fúrnak le. Adataikat egy vezérlőközpontban gyűjtik össze.
A helyszínen megtudtuk, a mostani fúrás nem különbözik egy „normál” olajkút fúrásától sem, egy 30 éves, de a mai napig kapható orosz fúróval juttatják a fúrószárakat a mélybe.
Az SZTE Mérnöki Kar új épülete így az ország egyik legmodernebb épülete lesz, a tervek szerint október végére készül el.